Damon az ágy szélén ült, arcán a nyugalom tükröződött, ahogy Nylát figyelte.

Nyla agyában hirtelen felvillant az utolsó emlékkép, mielőtt elvesztette az eszméletét. Az ajkába harapott, és lesütötte a szemét. – Köszönöm, Mr. Sumner, hogy megmentett.

Ha nem érkezik időben, elképzelni sem merte, mi történhetett volna.

– Ez az én hibám, nem voltam elég körültekintő. Sajnálom – mondta Damon.

Nyla szíve