Oliver elhallgatott, tekintete Nyla kezére esett, mely az övén pihent. Bőre világos volt, ujjai finomak, akár a törékeny porcelán. Nehezen tudta levenni róluk a szemét.

– Nyla, köszönöm – mondta halkan.

Nyla felvonta a szemöldökét. – Köszönöd, miközben azt mondod, ne mondjak köszönetet? Ez elég udvarias tőled.

Oliver kuncogott. – Rendben, megpróbálom a jövőben én is elkerülni.

– Na, ez már valami