A Nyce Tech egykor nyüzsgő legfelső emelete hátborzongatóan csendes volt. Már csak néhány titkárnő maradt az asztalánál.

Gabriel mogorván lépett az egyikhez. – Hol van mindenki?

A titkárnők megdermedtek Gabriel hangjára.

Egy rövid pillanat múlva az egyikük felnézett, megbizonyosodva róla, hogy ő az, és gyorsan felállt. – Jó napot, Hackett úr!

– Feltettem egy kérdést – ismételte Gabriel, élesen. –