Damon félúton megállt, és visszanézett Nylára. – Rendben.

Látva, hogy újra felé tart, nyilvánvalóan fel akarja venni, gyorsan megállította. – Nem kell, tudok én egyedül is járni.

Attól tartva, hogy ragaszkodni fog ahhoz, hogy felvigye, azonnal felállt, és a kanapét megkerülve sietett a lépcső felé.

Nézte, ahogy menekül, Damon nem tudta megállni, hogy el ne mosolyodjon. De ahogy a mosoly elidőzött,