A számítógép nem volt jelszóval védve, szinte azonnal bekapcsolt.

Olyan gyors volt, hogy Avery szíve majd kiugrott a helyéből.

Mély levegőt vett, bedugta az USB-meghajtót, és belépett a levelezésébe.

Amint bejelentkezett, szinte repesve küldte át a fájlt az osztálytársának.

Szinte már gyanús volt, milyen simán ment minden.

Még délelőtt sikerült elküldenie a fájlt.

Avery egy pillanatig sem mert tovább maradni a dolgozószobában. Miközben kikapcsolta a gépet, keze remegni kezdett, és véletlenül megnyitott egy fájlt.

A fájl hirtelen felugrott a képernyőn, ő pedig kíváncsian, tágra nyílt szemekkel meredt a tartalmára.

…

Avery öt perccel később jött ki a dolgozószobából.

Mrs. Cooper megkönnyebbülten sóhajtott fel: – Látja? Mondtam én, hogy Elliot úr nem fog ilyen hamar visszajönni.

Averyt elöntötték az érzelmek. Úgy érezte, mintha Elliot legsötétebb titkára bukkant volna.

Egyáltalán nem lett volna szabad használnia a gépét.

– Vannak biztonsági kamerák a dolgozószobában, Mrs. Cooper? – kérdezte Avery.

– Egy van a dolgozószoba előtt – felelte Mrs. Cooper.

Avery elfehéredett.

– Akkor biztosan rá fog jönni, hogy a szobájában voltam.

– Majd elmondja neki, ha megjön. Nem volt ott tíz percig sem. Nem hiszem, hogy haragudni fog – nyugtatta Mrs. Cooper.

Avery telefonja megcsörrent, és látta, hogy pénzt utaltak a számlájára.

Az osztálytársa átutalt neki 320 dollárt.

Nem számított ilyen magas összegre. Mindössze két óra alatt 320 dollárt keresett!

A pénz azonnal eloszlatta a szorongását.

Nem akarta használni Elliot gépét, és nem akarta látni, amit látott.

Mindent el fog neki mondani, amint hazaér, és reméli, hogy nem fog haragudni.

Egyébként is beleegyezett a válásba. Ha vége lesz, soha többé nem fogják keresztezni egymás útját.

Bármilyen titka is van, az őt nem fogja érinteni.

Ebéd után Avery visszatért a szobájába, és bezárta az ajtót.

Leült a fésülködőasztal elé, lepillantott a lapos hasára, és halkan suttogta: – Én sem akarlak elveszíteni, kicsim, de nehezebb dolgod lesz, mint nekem, ha megtartalak…

Talán a terhességgel járó fáradtság miatt, hamarosan elaludt az asztalnál.

Aznap délután vad lépések zaja ébresztette fel Averyt a szobán kívül.

Mielőtt magához térhetett volna, az ajtó berobbant.

– Asszonyom – mondta Mrs. Cooper rémülten –, megérintett valamit Elliot úr számítógépén?

Avery szíve a torkában dobogott.

– Itthon van? Rájött?

Mrs. Cooper teljesen kétségbeesett: – Nem azt mondta, hogy csak egy fájlt küldött el? Elliot úr azt mondta, hogy valami máshoz is hozzányúlt. Most tombol a dolgozószobában! Nem tudom, hogy fogom tudni ebből kihúzni, asszonyom!

Avery annyira szorongott, hogy a szíve majd kiugrott a mellkasából.

Egyetlen gondolat járt a fejében: vége van!

Ilyen tempóban talán nem is lesz szüksége válásra, mert Elliot valószínűleg meg fogja ölni.

Avery szeme megtelt könnyel.

– Sajnálom, Mrs. Cooper. Nem akartam a dolgaihoz nyúlni. Remegett a kezem, amikor ki akartam kapcsolni, és véletlenül megnyitottam. Esküszöm, csak egy pillantást vetettem rá, aztán kikapcsoltam…

Mrs. Cooper hitt neki, de nem tehetett semmit.

– Az imént rám förmedt. Lehet, hogy nem sokáig tudom megtartani ezt az állást.

Avery szíve vadul kalapált. Kész volt elfogadni a büntetést, de nem akarta Mrs. Coopert is magával rántani.

Kiment a szobából, és úgy döntött, hogy elmagyarázza Elliotnak a történteket.

Ebben a pillanatban kinyílt a lift az első emeleten, és egy testőr kitolta Elliot tolószékét.

A háznak csak három emelete volt, de liftet szereltettek be.

Avery óvatosan figyelte a tolószékben ülő Elliotot. Arca sötét és félelmetes volt, a szemében pedig düh lángolt.

Sejtette, hogy haragudni fog a történtek miatt, de nem gondolta, hogy ennyire.

– Sajnálom, Elliot – mondta Avery rekedten. – A laptopom ma reggel elromlott, ezért engedély nélkül használtam a gépedet. Mrs. Coopernek ehhez semmi köze. Megpróbált megállítani, de nem hallgattam rá.

Mindent a saját nyakába vett.

A testőr megállította a tolószéket, amikor a nappaliba értek, Avery pedig felnézett rá.

Elliot szeme enyhén vörös volt. Úgy tűnt, nagyon feldühítette.

Avery hangja remegett, amikor újra megszólalt: – Sajnálom.

– Mindent láttál, igaz? – kérdezte Elliot mély, hideg hangon, ami a csontjáig hatolt.

Összekulcsolta a kezét, látszólag nyugodt volt, de az ujjpercei fehérek voltak.

Ha nem lenne a tolószékhez kötve, valószínűleg eltörné a nyakát.

Ez az ostoba, vakmerő nő!

Tényleg azt hiszi, hogy ő itt a ház úrnője?

Hogy merészelt bemenni a dolgozószobájába és a dolgaihoz nyúlni?

A pokolba vele!

Avery bólintott, majd hevesen megrázta a fejét: – Már alig emlékszem valamire. Csak egy pillantást vetettem rá, aztán kikapcsoltam! Őszintén szólva nem akartam megsérteni a magánéletedet. Csak annyira ideges voltam. Nem tudom, hogy nyitottam meg azt a fájlt…

– Kuss! – förmedt rá Elliot. Még undorítóbbnak találta a magyarázkodását.

– Menj a szobádba! Ki ne tedd onnan a lábad, amíg el nem válunk!

Avery lenyelte a magyarázatot, amit mondani akart.

Megfordult, és gyorsan visszament a szobájába.

Érezte az utálatot, amit Elliot iránta érzett.

Miután Avery ajtaja becsukódott, Elliot ádámcsutkája megmozdult a torkában.

– Ne kapjon ételt – mondta Mrs. Coopernek.

Házi őrizetbe zárja, és éhen akarja éheztetni?

Mrs. Cooper sajnálta Averyt, de nem mert ellentmondani.

Elliot házában az ő szava volt a törvény.

…

Két nappal később Rosalie vérnyomása stabilizálódott, és kiengedték a kórházból.

Azonnal Elliot házába sietett.

– Hogy vagy, Elliot? Mit mondott az orvos? Mikor tudsz újra lábra állni? – csiripelte Rosalie jókedvűen, miközben kedvesen mosolygott a fiára.

– Az orvos azt mondta, hogy jól gyógyulok – válaszolta Elliot. – Van valamit, amit meg szeretnék veled beszélni, anya.

Rosalie arca elkomorult: – A házasságodról van szó? Én szerveztem. Avery egy kedves lány, és nagyon szeretem… Hol van egyébként? Csak nem kergetted el?

– Nem – felelte Elliot, majd intett Mrs. Coopernek.

Mrs. Cooper azonnal Avery szobája felé indult.

Két napja nem evett és nem ivott semmit. Mrs. Cooper aggódott, hogy van.