Judy szemszögéből

A szívem a gyomromba zuhant. "Mi?!" – nyögtem, levegőért kapkodva.

Egy tisztességes méretű házban éltünk; a fogadott apám sikeres üzletember volt, ráadásul a Redmoon falka deltája, így aztán dőzsölt a pénzben.

– Letartóztatták – magyarázta. – Rossz befektetést csinált a cégnek, és bukott rajta egy vagyont. Tönkrement, és most a falkának tartozik rengeteg pénzzel. Addig bent tartják, amíg nem fizet.

– Nem tehetik csak úgy, hogy elviszik, mintha mi sem lenne – mondtam, talpra ugorva, alig bírtam féken tartani az indulataimat. – Mindenféle figyelmeztetés nélkül? Ez nem fair!

– Ők azt csinálnak, amit akarnak. A béta a lycanok fennhatósága alá tartozik, az ő döntése volt. A uzsorások könyörtelenek, senki sem akar velük üzletelni. Egyszerűbb megszabadulni a problémától, márpedig most… a te apád a probléma.

Mielőtt bármit válaszolhattam volna, megszólalt a telefonom. Benyúltam a táskámba, elővettem. A homlokom ráncoltam, amikor megláttam a nevet a kijelzőn.

– Hallottam az apádról – Ethan hangja lágy volt, ahogy beszélt, és a szívem, ahelyett, hogy a helyén dobogott volna, egy ütemet kihagyott. Utáltam, hogy a testem még mindig reagál rá; ez a szerencsétlen kötelék miatt van. Attól, hogy elutasított, és én elfogadtam, a kötelék még nem szakadt meg. Nem is fog, amíg mást nem jelöl meg. – Talán tudok segíteni. De inkább személyesen mondanám el. Gyere ki.

Kirohantam a konyhából, ki a ház elé. Ethan a kocsijának támaszkodott, karba tett kézzel.

A mindenit, utáltam, hogy mennyire jól néz ki.

Több mint két éve szerelmes voltam belé. Ő volt a barátom, a bizalmasom, a sorsom. Amikor elutasított, minden álmom darabokra tört.

Átkartam magam, kétségbeesetten próbáltam összetartani magam.

– Miért vagy itt? – kérdeztem tőle egy hosszú, kínos csend után.

– Beszélni akartam veled – felelte.

– Miért?

A szája sarka enyhe mosolyra húzódott, ahogy rám bámult; majdnem elolvadtam a tekintetétől, ezért inkább a földet kezdtem nézni.

– Mert segíthetek – válaszolta. – Az apád üzlete összeomlott, és most rengeteg pénzzel tartozik. Tudom, hogy nincs ennyi pénze, főleg most, hogy a vállalkozása is bedőlt. De nekem van.

Felnéztem rá; komolyan mondta.

– Azt akarod mondani, hogy kifizeted az apám adósságát? – kérdeztem.

Bólintott.

– Igen – válaszolta.

– És mit kell cserébe tennünk? – kérdeztem, szinte féltem megkérdezni.

Elvigyorodott, amitől gyomorgörcsöt kaptam.

– Van egy feltételem – jelentette ki. Csendben vártam, hogy folytassa, a szemem nem tágított az övéről. – Miután megnősültem, azt akarom, hogy hagyd abba az egyetemet, és légy a szeretőm.

Biztosan rosszul hallottam; tátott szájjal bámultam rá.

– Tessék? – sikerült kinyögnöm. – Mit akarsz, hogy csináljak?

– Hagyd abba az egyetemet, és légy a szeretőm. Már van egy luxuslakásom, ahol lakhatsz. Soha nem kellene semmiről sem lemondanod. Kifizetem az apád adósságát, és annyi pénzt adok, amennyiről álmodni sem mertél.

– Hogy… hogy kérhetsz ilyet? – kérdeztem, a hangom elcsuklott; a könnyeim a szememben gyűltek, de nem engedtem el őket, nem akartam, hogy lássa, mennyire összetörtem.

Lépett közelebb, és éreztem, hogy a földbe gyökereztem, képtelen voltam elmozdulni. A farkasom nyüszített a kérése miatt; nem akarta elhinni, hogy a társunk ilyet kérhet tőlünk. Összetört, és utáltam, hogy ebbe a helyzetbe hozta.

– Mert mindig olyan jó volt nekünk együtt, Judy – mondta, és óvatosan megérintette a karomat. – Mindig erős lesz a kötelékünk, még akkor is, ha mást jelölök meg. Te és a családod gondtalan életet élhettek… csak egy igent kell mondanod…

Az ujjait fel-alá húzogatta a karomon, és émelyegni kezdett a gyomrom. Végre erőt vettem magamon, hogy eltávolodjak tőle, a testem remegett.

– Nem – mondtam, a szemébe nézve. – Soha nem leszek a szeretőd.

A szeme elsötétült.

– Hamarosan én leszek az alfa, Judy. Fel kell nőnöd a feladathoz. Ha a szeretőm leszel, az neked is jó lesz, ráadásul nem akarod, hogy az apád kijöjjön a börtönből?

– Majd találok más megoldást – mondtam, összeszorított fogakkal. – Ha csak ennyit akartál mondani, akkor eleget hallottam. Elmehetsz.

Felvonta a szemöldökét, miközben rám bámult. Még egy pillanatig vizsgált, mintha arra várna, hogy meggondolom magam.

– Meg fogod gondolni magad – mondta, miközben ellépett tőlem a kocsija felé. – És ha megteszed, itt leszek. De addig az apád börtönben marad.

– Ki fogom találni – mondtam a hátának. – Nincs szükségünk rád, Ethan!

Kuncogott, miközben kinyitotta a kocsija ajtaját, majd visszafordult, hogy a szemembe nézzen.

– Ahhoz, hogy kihozd őt a börtönből, legalább 5 millió dollárra lesz szükséged. Ha rájössz, hogy nincs más választásod, észhez térsz. Biztos vagyok benne.

Szó nélkül beszállt a kocsijába. Néztem, ahogy elhajtott, és eltűnt az éjszakában.

Csak amikor már nem láttam, rogytam a földre. A könnyeim patakokban folytak az arcomon, nem tudtam visszatartani őket.

5 millió dollár?

Hogy a fenébe fogok ennyi pénzt szerezni?

——————

Ma délelőtt két órám volt, délután pedig még egy. Az első a harcosképzés volt, a második az átalakulás, mindkettőben jól teljesítettem. Gamma képzésre jártam az egyetemre, hogy miután végeztem, bizonyíthassak a Gamma erőnek, és harcos lehessek. Akkor aztán könnyen ki tudnám fizetni az apám adósságát, és megmenthetném a családomat.

– Borzalmasan nézel ki – jegyezte meg a legjobb barátnőm, Nan, miközben leültem mellé a hatalmas tölgyfa alá; ugyanaz a fa, ahol mindig találkoztunk.

– Kemény éjszakám volt – vallottam be, miközben elővettem a tankönyvemet, hogy tanuljak.

– Hova tűntél tegnap este? Amikor visszajöttem, már nem voltál itt. A lánykérés miatt mentél el korábban?

Beharaptam az alsó ajkamat, miközben azon gondolkodtam, mit mondjak neki. Ha hazudnék, úgyis átlátna rajtam. Eleinte borzalmasan hazudtam, de Nan úgy olvasott, mint egy könyvet.

– Elszakadt a blúzom, és valaki bevitt a szobájába, hogy átöltözzek – mondtam, és éreztem, hogy az arcom elvörösödik az emléktől.

Felvonta a szemöldökét, és alig mertem ránézni.

– Elmentél valakinek a szobájába? – kérdezte. – Kinek a szobájába?

Egy pillanatig hallgattam, majd megragadta a karomat, hogy felhívja magára a figyelmemet.

– Judy, kivel mentél el? – kérdezte, a hangja most riadt volt.

Tudtam, hogy ebből a beszélgetésből nincs menekvés. Az ajkamba haraptam, és a szempilláim alól felpillantottam rá.

– Gavin Landryvel – nyögtem ki.