– Gondolj, amit akarsz – motyogtam. – Nem kell neked bizonygatnom semmit.

– Talán inkább magatokkal kellene törődnetek – vágta oda Nan, karba tett kézzel.

– Hagyd már, Nan! – legyintettem. – Megyek órára, majd találkozunk.

Meg sem vártam a válaszát, sarkon fordultam és otthagytam.

Még az óra is kínos volt; mindenki engem bámult és suttogott. A tanárnő is gyanakvóan méregetett, miközben kiosztotta