Judy szemszögéből:

Lassan telt az éjszaka; nem sikerült előrelépnem a szökésünkkel. Nem mintha azt gondoltam volna, hogy meg tudunk szökni, de azt hittem, talán találok egy gyenge pontot a ketrecen, vagy valamilyen tervet eszelhetek ki reggelig. Mivel nem voltak ablakok, nehéz volt biztosan tudni, mennyi az idő.

Irene hozzám húzódott, és végül elaludt a sok sírástól. Én viszont nem tudtam rávenni