Judy szemszögéből:

Megdöbbenve bámultam Ethanre. Az arca olyan komoly volt, és a szeme dühtől lángolt, ahogy rám meredt. Olyan szorosan fogta a csuklómat, hogy az már fájt. De azon voltam, hogy megragadom és a földre vágom; a sok edzésemmel tudtam, hogy egy szempillantás alatt le tudom győzni. Soha nem használtam ellene az erőmet, mert nem akartam, hogy rosszul érezze magát, de ez már nem érdekelt