– Nan… – suttogtam.

– Mi az?

– Sajnálom… – mondta rekedten, miközben elfordította a tekintetét rólam a földre. – De nem maradhatok itt…

– Várj, mi? – kérdeztem, felvont szemöldökkel. – Miért nem? Mi a baj? Kérlek, beszélj velem…

Megrázta a fejét; keményen próbálta visszatartani a könnyeit.

– Mennem kell… – suttogta.

Mielőtt bármit is mondhattam volna, elrohant mellettem a bejárati ajtó felé.

– Nan