– Nagyon kedves tőled – mondom neki kuncogva. – Szóval, hogy sikerült Nan-t ágyba vinni? – kérdezem, beleharapva a tojásba.

Nevet.

– Én nem szoktam kiteregetni a hálószobatitkokat – ugrat.

Felvonom a szemöldököm, mert valójában sosem csinál mást. Imád dicsekedni az ilyesmivel.

– Mióta?

– Mióta ez tényleg jelent valamit számomra – mondja. Nekidől a pultnak, szemei meglágyulnak, ahogy elmerül a gond