– Kösz – mondta Gavin, a hang irányába bizonytalanul lépkedve.

Sikerült egy kicsit koncentrálnom, és láttam, hogy Rachel mellette áll, a kabátjaink a kezében. Abban a pillanatban, ahogy a szemem találkozott az övével, mindent elvesztettem, ami a gyomromban volt. Elfordultam, és a földre hánytam, az egész testem rázkódott.

Hallottam, ahogy Gavin káromkodik, majd egy meleg anyag borította a vállam.