– Túl jó vagy hozzám – motyogta, miközben kortyolt a tejből. – Szóval, miről is beszéltünk? Mi a lehetőség?

– Azt javasoltam Nannek és Chesternek, hogy talán örökbe kellene fogadniuk Emalynt – mondtam, miközben figyeltem a reakcióját.

Szeme elkerekedett, ahogy rám nézett, aztán Nanre, Chesterre, végül Emalynre, aki elégedetten szopogatta a cumisüvegét Nan karjaiban.

A csendet megtörve Nan idegesen