– Milyen jogon beszélsz velem így? – kérdeztem, érezve, ahogy forrni kezd bennem a düh.

Nevetett, mintha nem egy vérfarkas lennék, aki legszívesebben letépné a fejét a válláról. Hihetetlenül pimasz volt.

– Ó, nem hiszem, hogy most sok jogod lenne engem megfedni – ugratott. – Főleg, hogy ismerem a titkod.

– Milyen titkot? – kérdeztem, ha már bele akart menni a játékba.

A szeme csintalanul csillogot