– Landry Alfa – mondta a házigazda udvarias mosollyal az arcán. – A Bétája épp most hozta le a gyerekeket. Már az asztaluknál ülnek. Esetleg elkísérjem? – kérdezte, a hátsó terasz felé intve.

– Nem szükséges – mondta Gavin, átkarolva a derekamat, és magához szorítva. A házigazda rápillantott rám, és megfeszült; megköszörülte a torkát, majd erőltetett mosolyt varázsolt az arcára.

– Természetesen –