Judy szemszögéből:

– Mondd meg, kihez tartozol! – parancsolta Gavin, a hangja mélyen dörmögött, ahogy belém hatolt, a legérzékenyebb pontjaimat találva el. A hátam minden lökésnél megfeszült, és akaratlanul is felkiáltottam. A farkasom olyan boldog volt, hogy nehéz volt féken tartani.

– Hozzád – nyögtem ki. – Mindig és örökké hozzád.

– Így van, édesem – mondta, miközben a csípőjét az enyémhez dörg