Irene az ágyán ült, arcát a telefonjába temetve, teste pedig reszketett.

– Szia – mondtam, miközben beléptem a szobába, és becsuktam magam mögött az ajtót. – Hoztam neked pizzát.

Ráncos homlokkal felpillantott rám, majd visszaszegezte a tekintetét a telefonjára.

– Nem vagyok éhes – motyogta.

– Lehet, de enned kellene valamit – feleltem. – Tudom, hogy hosszú napod volt, és nem számítottál rá, hogy