Judy szemszögéből

Irene és én mozdulatlanok voltunk; az etikettórák egy időre feledésbe merültek, és mindketten csak Irene Blackwellre tudtunk figyelni. Fényes fekete ruhájában és éjfekete hajában gyönyörűbb volt, mint valaha.

Irene tért magához először; pislogott, majd Selenére mosolygott, mielőtt elém lépett volna, mintha engem akarna Selenétől védeni.

"Épp az etikettóráink közepén tartottunk,"