Judy szemszögéből

Amikor visszatértem, Irene még mindig a bálteremben ült; csak ezúttal a teáját kortyolgatta, és sokkal nyugodtabbnak tűnt. Ahogy meglátott, az arckifejezése megenyhült egy kicsit, és láttam a szemében a bocsánatkérést.

– Hol van Selene Blackwell? – kérdezte, és enyhe homlokráncolással hátranézett a bejárat felé.

– El kellett mennie – mondtam neki vállat vonva. – Elengedtem.

Irene