– Nem értem – mondtam a fejemet rázva. – Hogyan lehetsz itt a hálószobámban?

– Az elméd idézte fel a gyerekkori hálószobádat, mert itt mindig biztonságban érezted magad – magyarázta, és hangjában halk kuncogás bujkált.

Homlokráncolva néztem végig a testemen.

– Szóval, valójában nem vagyok itt? – kérdeztem.

Bólintott.

– Így van – válaszolta. – Eliza klinikáján alszol... épségben és biztonságban. Ah