Judy szemszöge

– Az én vagyok? – kérdezte Irene, közelebb lépve a ragyogó zöld alakzatokhoz.

Szeme tágra nyílt a csodálkozástól, ahogy zöldellő önmagát bámulta. A kanapén ült, Chuck zöld alakjához bújva, aki mosolyogva nézett le rá. Tekintetük összeforrt. A fiú szeméből zöldes füstköd áradt át a lányéba, ő pedig még jobban hozzásimult.

– Igen – válaszolt Esme, megtörve a minket felemésztő csendet.