– Kristóf! Komolyan, most aztán tényleg nincs itt az ideje a vicceknek! – kiáltott fel Bella aggódva. A hangja jó pár oktávval magasabban volt a megszokottnál.

Kristóf nem merte tovább bosszantani. Elviselve az elviselhetetlen fájdalmat, halkan azt mondta: – A karom és a hátam is egy kicsit fáj.

Mielőtt befejezhette volna a mondatot, Bella mozdulatai megfagytak, ahogy kitapogatta a törött karját.