EMERIEL.

Emeriel öltözött, ujjai a tunika anyagát igazgatták. A szoba túlsó felében Aekeira aggódva járkált, nyugtalan léptei visszhangzottak a csendben.

Minden mozdulata mély aggodalmat és nyugtalanságot tükrözött. Emeriel rápillantott, halvány mosolyra húzódott a szája, bár a feszültség szorította a mellkasát.

– Keira, mondtam már, ne rágódj ezen ennyit. – próbálta nyugtatni Emeriel, mosolyogva,