Semmi. Nem volt illat.

Daemonikai csalódottsága morajlássá alakult, izgatottsága egyre nőtt. Félrehajtotta a fiú fejét, és az orrát a bőréhez dörzsölte, illatot keresve.

A fiú halkan felsírt. A félelem halvány szaga, ami Daemonikai orrnyílásait betöltötte, visszarántotta a valóságba.

Elengedte a fiút, hátralépet. "Elnézést. Nem vagyok mindig ilyen...kontrollálatlan," motyogta, kezét a halántékához