Egy égető hő a gyomra mélyén kiragadta Emerielt az álom mélyéről. Megmozdult, egy sóhaj szökött ki ajkairól, ahogy alteste fájdalmas görcsbe rándult. Megint megtörtént.

Szemei vadul pásztázták a szobát, megállapodva Daemonikai hatalmas alakján, aki a sarokban egy széken ült, feje a magas háttámlának támaszkodva, szeme csukva.

"Kérlek, szükségem van rád," suttogta, ajkába harapva.

Szemei hirtelen k