NAGYÚR VLADYA

– Felséged – pakolta össze a gyógyító a füves zsákját, és futólag aggódó pillantásokat vetett Vladyára.

– Mi az, Faiwick? – Vladya közömbösen itta a teáját, a keserű íz a nyelvén időzött. – A tétovázásod nem segít nekem, úgyhogy akár nyíltan is beszélhetnél.

– Bocsásson meg, uram, de vért kellene innia. Tényleg. Nem a jelentéktelen adagokat, amiket egyszerű táplálékforrásokból nyer,