EMERIEL

Emeriel kábultan járkált, lábai ólmosak, elméje zsibbadt volt. A nagykirály vezette a folyosókon, megállva egy ajtó előtt a déli szárnyban.

"Maradj itt." Megfordult, hogy elmenjen.

"Felséged..." Emeriel kinyúlt utána, ujjai remegve lebegtek a levegőben.

Daemonikai király úgy nézett a kinyújtott kezére, mintha mérges kígyó lenne. Szó nélkül elment, a nehéz ajtó becsukódott mögötte.

Emeriel