HERCEGNŐ EMERIEL

- Ébren vagy - suttogta Emeriel, alig hitt a szemének.

Daemonikai király lassan, erőtlenül bólintott. - Az vagyok.

Emeriel elnyomta a feltörő, szédítő boldogságot. - Hogy érzed magad?

- Fáradtan - rekedt Daemonikai király. - Kedvesem.

Kedvesem.

Kedvesemnek szólította.

- Én vagyok az, Emeriel, nem... Nem Evielyn. Majdnem kimondta, de nem tette.

Halvány mosoly suhant át az ajkán. -