Daemonikai kinyúlt, megfogta a kezét, és az ajkaihoz emelte. Gyengéd csókot lehelt rá.

– Hogy érzed magad? – kérdezte Emeriel halkan.

– Jobban. Kimerülten, de jobban. – A tekintete az övére siklott. – Te hogy vagy? Ez az egész biztosan nem volt könnyű neked. El sem tudom képzelni…

– Azon a napon az erdőben azt mondtad, hogy ahhoz, hogy kimássz a sírodból, el kellett veszítened a legjobb részedet.