NAGY KIRÁLY, DAEMONIKAI

A hercegnője mellett feküdt, míg az meg nem mozdult. A nap lebukott a fák mögé, arany és karmazsin színekkel festve az erdőt. Nézte, ahogy a szemhéja felrebben. Olyan közel feküdtek, hogy az orruk majdnem összeért.

– Hé… – mormolta, ujjai utat rajzolva a hajában. – Isten hozott vissza.

– Felséged…

– Daemon – javította ki lágyan.

– Daemon – apró, elégedett mosoly görbült az