Őket követve Ottai lord élettársa érkezett, olyan eleganciával suhanva a szobába, ami meghazudtolta a valós aggodalmát. Egy csokor friss rózsát hozott, melyek illata betöltötte a szobát, miközben egy vázába rendezte őket az éjjeliszekrényen.

"Ezek fel kell, hogy vidítsanak, kedvesem," mondta lágy mosollyal. "Olyan jó látni, hogy gyógyulsz."

Emeriel szívét melengette a gesztus. "Köszönöm, úrnőm,"

*