AEKEIRA HERCEGNŐ

Aekeira az ablak mellett ült, hímezett, és közben egy régi altatódalt dúdolt. A napfény halványan, vékonyan szűrődött át a rácsozaton, lehetővé téve számára, hogy élvezze a csendet és a nyugalmat.

Egészen addig, amíg Emeriel be nem lépett.

Úgy mozgott, mint egy alvajáró. Szemei duzzadtak és vörösek, arca sápadt a kimerültségtől. Sötét karikák voltak a szeme alatt, és ajkai remegte