– Csak nyugodtan – felelte Dylan.

Egy kissé ő is megéhezett, és szívesen evett volna.

Imogen szólt Wendynek, és megkérte, hogy főzzön egy friss kanna teát, és hozzon azokból a rágcsálnivalókból, amelyeket ő maga is enni szokott.

Miután Wendy elkészítette a teát, Imogen töltött egy csészével Dylannek, majd így szólt: – Most már elkezdheti a történetét.

– Doyle kisasszony, nem meséket találok ki, én