Isabella nem hitt May nagymama magyarázatának.

Azonban nem cáfolta meg azonnal. Ehelyett követte az idős hölgyet a mindenféle színben pompázó, virágzó kertbe. Tavasz lévén a táj valósággal vibrált az élettől.

A közepén egy kerti pavilon állt.

May nagymama így szólt: – Isa, üljünk le a pavilonba, és gyönyörködjünk a kilátásban!

Isabella elkísérte őt oda. Amikor May nagymama leülni készült, Isabella