Isabella így szólt: – Lee Johnson úr főzött. Az étel, amit készített… nem volt olyan jó, mint a tiéd. De azért meg tudtam enni.

– Nem éheztem. Attól is féltem, hogy ha nem eszem semmit, a nanád és a többiek aggódni fognak. Emiatt a Johnson család is bűnösnek érezte volna magát a vendégszeretetük miatt.

– A Johnson család tagjai nagyon kedvesek – dicsérte meg őket Isabella.

– Tudom, nagyon hasonlít