A kisfiú hangja előbb ért oda, mint ő maga.

Duncan hangja szorosan követte őt, így kiáltva utána: „Sonny, lassíts! Várj meg! Nem tudok olyan gyorsan járni, mint te!”

Kerekesszékében ülve, még a testőre gyors tolása mellett sem tudta tartani a lépést a rohanó Sonnyval.

Csak annyit mondtak meg Sonny-nak, melyik szobában van a nénikéje, és a kis fickó magától megtalálta az utat.

Néhány nap az óvodába