ARIA SZEMSZÖGÉBŐL

Ádám a karjaiba von, szorítása egyszerre erős és gyengéd, vágyakozással teli, ami az enyémet tükrözi. A hirtelen közelség mélyen bennem kavar valamit, felébreszti azokat az érzelmeket, amelyeket oly keményen próbáltam elnyomni. A felszínre törnek, elárasztanak. Meleg és enyhén szaggatott lehelete érinti a nyakam, ami végigfut a gerincemen.

– Szükségem van rád, Aria… Szeretlek.

–