Felnézett rá, és akaratlanul is le kellett nyelnie a nyálát.

– Én...

A férfi megfordult, és mély, bársonyos hangon szólalt meg: – Christopher Bateman.

Christopher Bateman?

Janice ekkor fogta fel, hogy ez a neve, és gyorsan korrigált: – Mr. Bateman, én... nem igazán értem...

Christopher átható pillantást vetett rá, enyhén felvonta a szemöldökét, és megkérdezte:

– Hát nem az anyakönyvi hivatalba tartunk? Mennie kell, mielőtt bezárnak.

Janice agya pillanatokra leblokkolt, annyira hihetetlennek tűnt az egész. Amikor a férfi az iratai felől érdeklődött, azt hitte, félreértette a helyzetet. De kiderült, hogy Christopher tényleg beleegyezett a házasságba.

A fordulat túl hirtelen jött, nem tudta követni az eseményeket. – Úgy érti... beleegyezik?

– Miért ne egyeznék bele?

Christopher arcán rejtélyes mosoly játszott.

Janice még mindig teljesen zavarodott volt, amikor kiléptek a Bazsarózsa étterem ajtaján.

Elmerülten bámulta a magas férfit, aki előtte haladt. Kisvártatva észbe kapott. – Kérem, várjon! Áthozom a kocsit.

Ma a tévéállomás kisbuszával volt.

Christopher bólintott, és Janice szemébe nézett. A lány zavartan elkapta a tekintetét, és a parkoló felé indult.

Christopher hosszan nézte a menekülő alakot, és ajka sarkában halvány mosoly bujkált.

Ahogy Janice elhajtott, Rob Hanson lépett oda hozzá. Már messziről kiszúrta Christophert és egy nőt, akik együtt távoztak, és a nő valahogy ismerősnek tűnt neki.

Amikor közelebb ért, rájött, hogy ő az a nő, aki segített az idős asszonynak a zebránál.

Akkoriban autók sora torlódott fel a lámpánál. Egyedül ő kockáztatta az életét, hogy átkísérje a lassan botorkáló nénit az út túloldalára. Az ő kocsijuk közvetlenül mögötte állt, és mindent láttak.

Nem csoda, hogy Mr. Bateman, aki sosem avatkozott mások dolgába, most segített neki tisztázni a helyzetet a rendőrökkel. Úgy látszik, ismerték egymást.

Vajon miatta változtatta meg Mr. Bateman a programját?

Rob fejében kérdések kavarogtak. Odaért hozzá, és biccentett.

– Mr. Bateman.

Christopher összeszűkítette a szemét, és rideg hangon kérdezte: – Hol vannak a papírok?

– Itt vannak. – Rob ekkor nyújtotta át neki a kezében lévő borítékot. Amikor megkapta Mr. Bateman üzenetét, alig akarta elhinni, hogy a főnöke a személyi okmányait kéri tőle.

Persze, Robot nagyon érdekelte, mihez készül Mr. Bateman.

Christopher átvette a dokumentumokat, és közönyösen végigmérte Robot.

– Menjen. Nincs rám szüksége.

Rob alig hitt a fülének. Ma felkel a nap nyugaton? Miért nem akarja Mr. Bateman hirtelen, hogy kövesse?

Talán a fiatal nő miatt?

– Mr. Bateman, Mr. Allson értesült a visszatéréséről. Telefonált, és tudni szeretné, mikor keresi fel. – emlékeztette Rob.

Christopher tekintete hirtelen jéghideggé vált. – Tudom, mi a dolgom.

Rob nem mert többet mondani.

Janice odaállt a kocsival az étterem elé, ahol Christopher várta.

A férfi kinyitotta az ajtót, és beült az anyósülésre.

Janice furcsállva vette észre a mappát a kezében. Úgy emlékezett, korábban csak a telefonja volt nála.

Christopher észlelte a pillantását, és magyarázkodni kezdett: – Egy barátom hozta el. A személyes irataim vannak benne.

Janice megértette. Végül is, ki hordja magával az iratait állandóan? Kivéve őt, aki bármikor kész a házasságra.

Emiatt hálát és zavart érzett Christopher együttműködése miatt.

– Nem gondolja, hogy túlságosan elhamarkodott ez az egész?