Akkor valaki rátenyerelt az autódudára. Arthur volt.

– A fenébe is, Arthur! – káromkodott Eros, majd lehajolt még több csókért.

Arthur másodszor is dudált. Eros tétovázva húzódott vissza. A légzésünk szaggatott volt.

Lassan megölelt, és beszívta az illatomat, mielőtt végleg elengedett volna. Aztán megfordult, és beszállt az autóba anélkül, hogy visszanézett volna.

Muszáj volt elmennie?

Átkaroltam