Azon tűnődtem, hol edz és gyakorol a falka többi tagja. A kastély hatalmas volt, de nem volt zsúfolásig tele emberekkel.

Valójában csak Szépséget és Arthurt láttam bent, a szolgálókon és szobalányokon kívül.

A kert felé vettem az irányt, és megkönnyebbülten fedeztem fel egy ismerős alakot. – Arthur! – kiáltottam, mire ő megfordult.

Amint meglátott, elmosolyodott és intett. – Hé, jó reggelt!

Odaüge