Mindy rá se bagózott, egyből bepattant a kocsiba.

Tammy követte.

Mindy már sminkelte magát a verdában, miközben odavetette: "Ez egy kibaszott nagy lehetőség. Szánalmas 15 percünk van interjúra. Ha elbaszod, takarodhatsz!"

"Persze, persze, persze! Majd jobban figyelek."

"Nem kell itt sokat okoskodni. Csak a kamerát kell cipelned, és ne lógjon ki a seggedből a szalma, hogy nem vagy profi operatőr."

– Megkérdezhetem, hogy ma kivel is fogunk interjút készíteni? – érdeklődött Tammy kíváncsian.

"Nem a te dolgod. Annyit kell tudnod, hogy egész Rheinsville nyalni akar ennek a VIP-nek. Ő a főnök, ő irányítja a várost. Sok nő a lábai elé heverne. Kurva nagy szerencséd van, hogy az első napodon találkozhatsz valakivel, aki ennyire befolyásos."

Tammy figyelte, ahogy Mindy egyre több sminket kent a már amúgy is gyönyörű arcára. Végül egy Barbie-rózsaszín rúzzsal koronázta meg a művet.

Tammy ekkor magában fortyogott: "Ne mondd már, hogy te is beálltál a sorba."

Hamarosan meg is érkeztek egy luxus klubházhoz. Ide csak a gazdagok és a királyiak jártak, mert egy vagyonba került. A halandó ember meg sem engedhette magának.

Ahogy a pulthoz értek, Mindy mosolyogva köszöntötte a recepcióst: "Jó napot kívánok, az SK TV-től jöttünk, időpontunk van."

A recepciós futó pillantást vetett rájuk, majd telefonált.

– Jöjjenek velem. – A személyzet letette a telefont, és intett nekik.

Egy privát szobába vezették őket.

Amikor beléptek, érezték, hogy valami nagyon nincs rendben. A recepciós amint látta, mi a helyzet, sarkon fordult, és lelépett.

Az ajtó szélesre volt tárva, és egy síró férfit láttak. Térden állt, és könyörgött: "Stone úr, kérem, bocsásson meg, nem akartam. Nem volt más választásom!"

Tammy most látott először valakit a padlón könyörögni.

Bár a férfi egy kanapén ült, látszott rajta, hogy magas és erős testalkatú. Erős, fenyegető aura töltötte be a szobát, mintha a hideg is a jelenlétéből áradt volna.

Csak az arcélét látták. Éles, markáns vonásai voltak. Hideg, gúnyos pillantást vetett a térdelő férfira, miközben a poharában lévő bort kavargatta. Aztán mély, jeges hangon megszólalt: "Hogy merészeled! A tápláléklánc legaljáról valaki szembeszáll velem?!"

A férfi remegett, és könyörgött: "Stone úr, kérem, bocsásson meg, soha többé nem fordul elő!"

– Túl hangos vagy. – A férfi felállt a kanapéról. Olyan hirtelen mozdult, hogy szinte észre sem lehetett venni. Csak azt látták, hogy a földön fekvő férfi átrepül a szobán.

Néhány métert repült, a falnak csapódott, majd a földre zuhant. Vér köhögött fel. A férfi ekkor a háta mögött álló testőréhez fordult, és utasítást adott: tüntessék el. Úgy vonszolták ki, mint egy élettelen testet.

Tammy sokkot kapott, és a teste lebénult.

Andy Armstong megfordult, és két embert pillantott meg az ajtóban. Kissé meghajolt, mintha bocsánatot akarna kérni. Odalépett hozzájuk, és közölte: "Tíz percük van az interjúra."

– Igen, persze, persze! – felelte Mindy, aki szintén sokkos állapotban volt.

Bementek a szobába, hogy előkészítsék a terepet az interjúhoz. Amikor Tammy meglátta, ki ül a kanapén, megdermedt.

Ugyanaz a jóképű férfi volt, az éles vonásokkal és a markáns állkapoccsal. Sötét, obszidiánszerű szemeivel végigmérte. Tammynek leesett az álla.

– Ez nem lehet igaz!

– Miért ül velem szemben a három évvel ezelőtti strici? – Futott át az agyán, hogy talán a bárban dolgozott, amikor épp nem máshol "dolgozott".

Lehetetlen! Testőrök álltak mögötte, és Mindy azt mondta, hogy ő egy VIP Rheinsville-ben. Ráadásul miért interjúvolnának meg egy stricit?

Vajon kivel feküdt le, hogy idáig jutott…

– Jó napot kívánok, Stone úr! Mindy vagyok, az SK TV riportere. Köszönjük, hogy lehetőséget adott nekünk egy interjúra…

Robert Stone keresztbe tett lábakkal, teljesen ellazultan ült. Nehéz lett volna nem észrevenni a hosszú lábait. Komoly és méltóságteljes aura vette körül. Egy szót sem szólt, csak a csuklóját fordítva az órájára pillantott.