Vanya örömében elvigyorodott, kitartása végre meghozta a várt elfogadást.

Arcán az ártatlan mosoly megérintette Zelenka szívét. "Miért vigyorogsz?" – kérdezte.

"Túlélheted, ha elkezdesz enni!"

"Én nem fogok meghalni." Zelenka igazat mondott. Lehajtotta a fejét, szorongatva a puha datolyaszilvát a kezében. Aztán a szájához emelte, és beleharapott. Furcsa íze volt, de finom, mert édes volt.

"Finom?"