– Anyu azt mondta, csak annak mondhatjuk meg a nevét, aki kérdezi, hogy anyu az Ő Királyi Fensége! – kuncogott Daisie.

Nova nem tudta visszatartani a nevetést, de gyorsan elfojtotta.

– Haha, hát nem édes ez a két kis tökfej? Milyen anyjuk van nekik, hogy ilyeneket tanít nekik?

Nolan elfordította a tekintetét, és Waylonra pillantott, aki kiköpött mása volt.

Ha nem Willow lett volna az egyetlen nő, akivel valaha is ágyba bújt, el kellett volna gondolkodnia, vajon tényleg ő-e a gyerekek apja.

Daisie rápillantott az órájára, és így szólt: – Handsum úr, most mennünk kell haza, különben Ő Királyi Fensége aggódni fog!

Nolan letette a kislányt, megfordult, és Quincynek mondta: – Vidd vissza ezt a két gyereket.

Quincy egy pillanatra meglepetten állt, majd bólintott. – Igenis, uram.

– Viszlát, Handsum úr! – integetett Daisie Nolannek, megfogta a bátyja kezét, és Quincyvel elhagyták a stúdiót.

Amint kiléptek az ajtón, diadalmasan mutatta meg Waylonnak a kezében szorongatott hajszálat.

Daisie meghúzta Quincy kabátjának szegélyét, miközben kifelé sétáltak az épületből. – Uram, anyukánk beteg, kórházban van. El tudna vinni minket a kórházba?

Quincy döbbenten hallgatta. Magában megjegyezte, milyen figyelmes ez a két kölyök. – Rendben, szálljatok be a kocsiba.

A Seaview villában…

Maisie hazaért, de csak Coltont találta otthon, aki egyedül gyakorolt a zongorán. Körülnézett. – Hol van Daisie és Waylon?

Colton válaszolta: – Waylon és Daisie elmentek gyermekmodellnek jelentkezni. A keresztanyánk van velük.

Maisie letette a táskáját a kanapéra, és döbbenten hallotta a választ. – Gyermekmodellnek jelentkeznek?

– Igen, azt mondták, túl sokat dolgozol, hogy pénzt keress, és ők is ki akarják venni a részüket.

Maisie odalépett hozzá, és megsimogatta a fejét. Coltot ez láthatóan zavarta, és így panaszkodott: – Anya, ne borzold össze a hajam!

– Ó, a mi kis zenei zsenink most mérges?

– Hmph! – puffogtatta Colton az arcát.

– Colton, nektek hármótoknak nem kell kivenni a részeteket a munkából. Anya így is el tud tartani mindhármótokat. – Maisie, látva, hogy a gyermekei ennyire okosak és érzékenyek, bűntudatot érzett.

– Nem, anyu. Te már eleget dolgoztál, ezt nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Amúgy, anyu, felvettek a Zlokovai Királyi Zeneakadémiára. Nem kell aggódnod a tandíj miatt, van rá pénzem.

– És várj csak, amíg ösztöndíjat kapok! Akkor elküldheted Waylont és Daisie-t nemzetközi iskolákba tanulni. Anya, csak azzal foglalkozz, amivel szeretnél!

Maisie-t annyira meghatotta, hogy sírva fakadt. – Az én kis Beethovenem milyen nagyszerű! Már azt is tudja, hogyan keressen pénzt a testvérei tandíjára.

Csak a kisgyermekkora vége felé vette észre, hogy Coltonnak ilyen tehetsége van. A stoslói Newlander Zeneakadémia még kivételt is tett, és fel akarta venni, de ő sosem engedte, mert félt, hogy még túl fiatal.

Colton most már ötéves volt. Bár meg akarta várni, amíg hatéves lesz, mielőtt iskolába küldi, Colton szerette a zenét, és jó tanuló volt. Nem akarta tönkretenni a gyerekei álmait.

– Anya, Királyi Fenség, megjöttünk!

Daisie Waylonnal tért haza, Maisie pedig örömmel fogadta a két rohangáló gyereket. – Colton mondta, hogy meghallgatáson voltatok?

– Aha, és kiválasztottak minket! Nem vagyunk nagyszerűek? – kérdezte Daisie, miközben ártatlanul pislogott.

Maisie megpuszilta őket az arcukon. – Mindannyian nagyszerűek vagytok! Most adjatok anyának egy kis időt, mindjárt főzök nektek valamit.

Bármilyen rossz kedve is volt, a három gyermeke mindig el tudta feledtetni vele.

A három kölyök összebújt, amint Maisie belépett a konyhába, és Colton halkan megkérdezte: – Hogy ment?

Waylon azonnal válaszolt: – Ne aggódj, bevitték a kórházba kivizsgálásra. Két nap, mire meglesz az eredmény.

Daisie megveregette a mellkasát. – Ha én intézkedem, az mindig biztos siker!

A Vanderbilt-házban…

– Mit mondtál? Zora tervező az a ribanc, Maisie? – Leila nem tudta visszatartani a felháborodását, amikor meghallotta a lánya panaszát.

– Nem elég, hogy az a nőszemély visszatért a hazájába, de még ő a világhírű tervező, Zora is? És ő az, akit Goldmann úr külföldről hozatott, méghozzá magas fizetéssel, hogy segítsen a lányomnak megmenteni a Vaenna Jewelry-t?

– A lányom vette át annak a nőnek a helyét hat évvel ezelőtt. Ha az a ribanc megtudná, hogy Goldmann úr az a férfi, akivel hat évvel ezelőtt lefeküdt, nem fog érte harcolni a lányommal?

– Anya, mit tegyek? – aggódott Willow.

Leila ajka sarkában hideg mosoly jelent meg. – Na és mi van, ha ő Zora? Ne felejtsd el, hogy Goldmann úr a te biztosítékod. Nem mer majd balhézni, ha Goldmann úr a közelben van.

– Amúgy, mióta az a nőszemély visszatért Zlokovába, előrébb kell lépned Goldmann úrral. A legjobb lenne, ha teherbe esnél, vagy valami hasonló. Onnantól Mrs. Goldmann leszel, amint a gyerekét várod.

A terhesség hallatán Willow szeme lecsukódott. – De Goldmann úr az elmúlt hat évben még hozzá sem ért hozzám.

– Én is szeretném, ha hozzám érne, de ehhez az kell, hogy ő is akarja.

Leila a lánya naiv gondolatait hallva, aggódva mondta: – Te buta vagy? Meddig akarsz még várni, amíg ő kezdeményez? Neked kell kezdeményezned! Hány férfi van a világon, aki ellen tud állni egy ilyen kísértésnek?

Willow egy pillanatra megdöbbent, amikor az anyja ezt kimondta.

– Nem merek túl merész lenni, mert Nolan az elmúlt hat évben hozzá sem ért hozzám. De anyának igaza van. Nekem kell kezdeményeznem.

Aztán zavartan elmosolyodott. – Értem, anya.