Sabrina megfordult, és egy halványan ismerős arcot talált. A nő kifogástalanul volt öltözve, és minden mozdulatából áradt a gőg.

– Elnézést, de te...? – kérdezte Sabrina, miközben próbált emlékezni az előtte álló arcra, de nem tudta eldönteni, ki az illető anyja.

– Ha! Hagyd abba a színjátékot! Már beszéltél velem párszor! A lányod folyton elveszi a játékokat a lányomtól, és te hoztad vissza őket