– Semmiség, igazán – mosolygott szelíden Sabrina.

– Annyi mindennel tartozom Önnek, lehetséges lenne, hogy meghívjam egy vacsorára? – kérdezte az anya lelkesen.

Sabrina sosem tudta megszokni, hogy ennyire körülrajongják, ezért csak mosolyogva lehajtotta a fejét. Amikor Aino kijött a tanteremből, azonnal a kezébe vette Aino kezét, és nem sokkal azután távoztak, miután elbúcsúztak az anyától, akivel