Stefen szóhoz sem jutott.

– Majd én szétkaparlak darabokra, te szemétláda! – Aino dühöngött.

Hanát szerette a legjobban, hát hogy nézhetné tétlenül, hogy sértegetik? Mielőtt a nagybátyja bármit is szólhatott volna, Aino már forrt a dühtől. Leugrott a nagybátyja karjaiból, csípőre tette a kezét, és vadul bámult a vele szemben álló férfira. Pont úgy nézett ki, mint egy apró, de rettentő farkaskutya.