Mila Sabrinára nézett, és a könnyei csak záporoztak az arcán. – Sabrina, te... tényleg hiszed és elismered, hogy én vagyok Yvonne?

– Kétségtelenül! – mondta Sabrina nagy bizonyossággal.

– Sabrina... – mondta Mila.

Megvigasztalhatatlanul sírt, és Sabrina karjaiba vetette magát. Úgy sírt, mint egy gyerek, és egy kicsit ésszerűtlenül is. – Annyira hiányoztok mindannyian! Annyira hiányoztok, hogy bele