Ádám kinyúlt, és a karjaiba vonta. Lesütötte éles tekintetét, ajka összeszorult elégedetlenségében. – Céline, miért jöttél vissza?

Céline nem számított rá, hogy hazajön. Tökéletesen szabott fekete öltönyt viselt, épp most jött kintről, a hűvös éjszakai levegő még a drága anyagba kapaszkodott.

Céline teste forrónak érezte magát, és ösztönösen hozzábújt. Remélte, hogy a hideg, érett jelenléte eloltja a benne tomboló tüzet.

Szeme rebbenve nézett fel rá. – Ádám…

Mielőtt befejezhette volna a mondatot, ellökte magától. Hideg tekintete az övére szegeződött. – Mi bajod van?

Céline lefagyott, ráébredve, mire gondolt – segítséget kérni tőle. Valószínűtlen volt, hogy Ádám segítő kezet nyújtana neki.

– Bedrogoztak.

Ádám összevonta a szemöldökét. Magában gondolta: "Ez a nő mindig bajt okoz. Tényleg tudja, hogyan kell zűrbe keveredni."

– Várj itt.

Ádám a nagy ablak felé lépett, és kihúzta a telefonját a zsebéből. Tárcsázott egy számot.

A telefon csörgött, és hamarosan Benjamin hangja hallatszott. – Miben segíthetek, Ádám?

Ádám azt mondta: – Mit kell tennem, ha egy nőt bedrogoztak?

Benjamin nevetett, szórakozottan hangzott. – Carly az? Nem fogsz neki magad segíteni?

Aztán hozzátette: – Ha nem Carly, csak tedd hideg vízbe. Kellemetlen lesz, de jól lesz, ha bírja. Ha nem bírja, szétpattannak az erei, és meghal.

Ádám letette a telefont, és Céline-re nézett. – Tudsz egyedül hideg zuhanyt venni?

Céline bólintott. – Igen.

Gyorsan a fürdőszoba felé indult.

Ádám levette a fekete zakóját. Épp, amikor a víz hangja hallatszott a fürdőszobából, Céline sikolya visszhangzott.

Ádám arckifejezése elsötétült, türelmetlensége nőtt. Mit csinál ott bent?

Odament, és kinyitotta az ajtót. – Mi folyik itt?

Céline a zuhany alatt állt, ruhái eltűntek, csak egy vékony hálóing maradt rajta. A pántok könnyedén pihentek finom vállain, bőre sápadt és sima volt.

A zuhany még nem volt bekapcsolva, és megérintette a homlokát, szeme tele volt fájdalommal. Hangja törékeny volt, amikor azt mondta: – Beütöttem a fejem.

Váratlan sebezhetősége, nyers és őszinte, váratlanul érte Ádámot. Egy pillanatra megállt, mielőtt gyengéden elhúzta a kezét. A homloka kipirosodott az ütéstől.

– Olyan gondatlan vagy – korholta.

– Nem vagyok gondatlan. Szédülök! – vágott vissza.

– Állj mozdulatlanul.

– Mit?

Ádám felemelte a kezét, és bekapcsolta a zuhanyt. Hideg víz zúdult ki, azonnal eláztatva őt. A forró bőréhez érő hideg víz hatására megbotlott, és a mellkasához szorította magát.

– Túl hideg. Nem akarok hideg zuhanyt venni.

Hátralépett egyet, szorosan tartva őt, miközben mindketten a hideg víz alatt álltak.

Céline kezei kezdtek kóborolni, szabálytalanul érintve a derekát.

Ádám teste úgy reagált az érintéseire, mint bármely más normális férfié. Hangja hideggé vált, amikor megkérdezte: – Céline, szerinted hová mennek a kezeid?

Szeme zavartan csillogott, Céline halkan válaszolta: – Érzem a kockáidat…

Ádám elképedt.

Még mindig hozzá préselődve, Céline oldalra billentette a fejét, hogy felnézzen a hibátlan arcára. – Neked is jóképű arcod van.

Ádám türelme elszakadt. A hideg falhoz lökte, hangja feszült volt, amikor figyelmeztette: – Kérlek, viselkedj.

Céline-t nem zavarta a figyelmeztetés, pajkosan elmosolyodott. – Hú, olyan erős vagy. Tetszik.

Ádám levette a zuhanyfejet, ránézett a kipirult arcára, és megpróbálta leöblíteni a fejét a hideg vízzel.

Céline küzdött, hogy eltolja a kezét. – Ádám, ha Carlyt drogozták volna be, segítenél neki?

Ádám lefagyott. – Mit?

Céline hosszú, nedves pillái rebbenve néztek fel rá. Szeme tele volt fájdalommal, hangja halk volt, keserűséggel teli. – Azért zuhanyoztatsz hideg vízzel, mert nem Carly vagyok. Senki sem törődik velem.

Ádám észrevette, hogy a szeme vörös, mintha sírt volna ma.

Hirtelen Céline előrehajolt, és megharapta a torkának ívét.

Ez az átkozott nő…

Ádám szorítása megszilárdult a dereka körül, érezve, milyen finom és puha. Alig kellett megnyomnia az ujjait, hogy érezze karcsú alakját. Olyan törékeny volt.

Érezte, hogy elakad a lélegzete, ahogy az ujjai a finom arcába mélyedtek, visszahúzva őt. Morogta: – Csak szeretsz dolgokat harapni?

Céline elvesztette a legtöbb lélekjelenlétét. A ki nem sírt könnyektől duzzadt szeme meredt rá. Úgy nézett ki, mintha a sírás szélén állna.

Ádám megmerevedett, azonnal visszahúzva a kezét.

Céline azonban a nyaka köré fonta a karjait. – Sajnálom. Nem akartalak megharapni. Fáj?

Mielőtt válaszolhatott volna, megcsókolta a torkán. Vadból teljesen szelíddé vált, gyengéden csókolva a mellkasát.

Céline felnézett rá, szeme az ajkára szegeződött. – Ádám, bedrogoztak. Még mindig a feleséged vagyok. Kérlek, segíts nekem.

Ahogy közelebb hajolt, hogy újra megcsókolja, megszólalt a telefonja, megszakítva a pillanatot.

Ádám kihúzta a telefonját a zsebéből, és látta, hogy Carly hívja.