ALEXANDER.

E szavak hallatán eltávolodom Arabellától, érzem, ahogy testem újra megfeszül. Főleg ebben a helyzetben.

Ő is felkel utánam az ágyból, felém fordul, én pedig megköszörülöm a torkom. – Indulnunk kellene.

– Ó. Oké? – hangja szinte elvész, ahogy nézem, ahogy távolodik az ágytól. Ruhája szélét babrálja, szótlanul állva előttem.

– Menj csak, a nappaliban találkozunk – mondom, mire bólint, és