DEX.

– Jól vagy? – kérdezem Veronikát, aki az ablakhoz fordulva egyetlen szót sem szólt, mióta megálltunk.

Felszívja az orrát, és látom, ahogy megtörli az arcát. – Igen, jól vagyok.

Legszívesebben átölelném, de nem tudom, most éppen erre vágyik-e, ezért várok, hátha megnyugszik, és elmondja, mi történt.

– Sajnálom – kuncogja, miközben rám néz. – Feltartalak, ugye?

– Dehogy – nyugtatom egy halvány